Az osztrák személyzeti szállás evolúciója

Van az úgy, hogy annyira fontos a számodra egy munka, hogy a saját kényelmedet, a mindennapi rutinodat, a magánszférádat mind-mind háttérbe szorítod csak azért, hogy megoldd az adott helyzetet. Ha még nem voltál ilyen szituációban, akkor igen szerencsésnek mondhatod magad.

Kezdő külföldi munkavállalóként azonban a legkönnyebb ebbe a cipőbe lépni, hiszen az ember az elején gyakran kiszolgáltatott, nincs abban a helyzetben, hogy válogasson, és sokszor, kellő nyelvismeret híján nem tud hangot adni még a minimális igényeinek sem. Aztán az idő múlásával, némi tapasztalatszerzést követően már lesz összehasonlítási alapja nem csak az elvállalt munka, hanem a szolgálati szállások minősége kapcsán is, és már nem lesz mindegy, hogy hol lakik, milyen körülmények között kell teljesítenie a munkában nap mint nap.

Az alábbi írás éppen erről szól.

Könnyen elklépzelhető, hogy az osztrák vendéglátás nem minden téren volt felkészülve erre a rohamra, de a munkaerő-gondokat a továbbiakban is külföldi segítséggel kívánta megoldani. Az Ausztriát körülvevő országokból érkezők számára a közös határtól távol - kizárva az ingázás lehetőségét - már szállást kellett biztosítania a munkaadónak. A legnagyobb gondban az alacsonyabb besorolású, csillag nélküli vendégházak, hütték, 3 csillagos hotelek voltak. A nagyobb, forgalmasabb szállodák megoldották a helyzetet akár egy komplett épület bérbe vételével a településen belül, vagy átépítéssel, a régebben kialakított vendégszobák személyzeti szállássá alakításával.

Sokhelyütt nem volt megoldott, hogy minden egyes szobához tartozzon vizesblokk. Az elszállásolt dolgozók mind közös zuhanyzót használtak (legalábbis szintenként), és így volt ez a VC-vel is. A kis méretű szobák a legkevésbé voltak alkalmasak franciaágy elhelyezésére, így párokat egyszerűen nem alkalmaztak akkoriban. Ettől függetlenül két ágy került a legtöbb szobába, és osztozni kellett valakivel a helyiségen, a szekrényen, az asztalon, a széken... Nem kell messzire mennem a példáért, hogy valaki (a feleségem :-) volt az) a munkakezdés után hetekig öltözött bőröndből, és nem azért, mert nem tudta, hogy marad-e huzamosabban, hanem mert nem volt szekrény a szobában!!! Ha szerencséd volt, a szobatársad veled körül-belül azonos munkarendben dolgozott. Ha nem, akkor hallgathattad, amint két órával előtted munkába készül, vagy miután elaludtál, ébredhettél arra, hogy ő is végzett és készül lefeküdni (vagy buliba megy, vagy eszik, vagy barátot-barátnőt fogad).

Az is igen gyakori, hogy a szállás nem helyben van, hanem valahol a települsésen belül, egy külön épületben. Szerencse, ha rövid járásra van a munkahelytől, kevésbé ideális esetben csak autóval oldható meg a munkába járás. Ilyenkor a jogsi és saját autó elvárás szokott lenni a jelentlkezőtől. Télen, szakadó hóban nem a legjobb megoldás sem autóval, sem gyalog...

Az osztrák sípályák melletti éttermekben, hüttékben dolgozók a legritkábban kapnak szállást helyben. A felvonóval járnak munkába és a munkaidejüket a felvonó üzemidejéhez szokták igazítani. Az elsővel fel-, az utolsóval lejönnek.

Az eddig leírtakhoz hasonló körülmények nagyban hozzájárulnak a szezonális vendéglátásban jellemző fluktuációhoz, ami komoly fejtörést okoz az osztrák munkaadóknak.

Bár a helyzet folyamatosan javul, azért úgy gondolom, ez még mindig így van többfelé, Ausztria szerte. Ha kezdőként jelentkezel osztrák munkára, és gyorsan el akarsz helyezkedni, tisztában kell lenned azzal, hogy jó eséllyel a fent leírtakhoz hasonló szállást kínál majd a munkaadó. Természetesen lehet ennél sokkal jobb is a helyzet, hiszen tudjuk, hogy 4 csillag szuperiorban is dolgozik olyan kolléga, aki alig dolgozott még külföldön, de felvették, és saját egyszemélyes szobája, zuhanyzója, vc-je van.

Tapasztalattal rendelkezők esetében azért már a lehetőségek száma is nagyobb, így természetesen a kínált szállás minősége is nagy mértékben más lehet. Előkelőbb besorolású hoteleknél a munkáltatói elvárás is jóval magasabb, de a kínált szállás és egyéb szolgáltatások minősége ezekkel az elvárásokkal egyenesen arányos.

Mivel az általam Ausztriában eltöltött 15 évben e téren semmi sem változott, ezért itt jegyezném meg, hogy ha autóval jössz Ausztriába, készülj fel rá, hogy a kocsi a szabad ég alatt fog parkolni! Szinte nincsen kivétel: a munkaadó nem tud biztosítani fedett parkolási lehetőséget. Ha mégis nyújt ilyen szolgáltatást, azért fizetned kell havonta valamennyit. Ha nincs erre lehetőség, vagy nem akarsz fizetni ezért a kényelemért, akkor fel kell készülnöd, hogy télen a havat ásod, lapátolod a kocsidról és körülötte, nyáron pedig azon izgulsz, hogy vajon elveri-e a jég az autódat. Ez van...

Pozitív változások

A fent leírtakkal persze tisztában vannak a munkáltatók is, és folyamatos fejlesztésekkel igyekeznek vonzóbbá tenni az általuk kínált munkahelyet a külföldről érkező munkavállalók számára.

Az elavult, széteső bútorok lassan mindenhol kicserélődnek, az átépítések után a szobák nagyobbak lesznek, szebb, vonzóbb külsőt kapnak, saját vizesblokk kerül mindegyikbe, a wifi szinte már elenghedhetetlen...

Egyre több helyen örülnek párok jelentkezésének is, mivel a szolgálati szobákat sok helyen duplaágyasra alakították ki, így az ő számukra a legmegfelelőbb. Míg korábban párként nagyon nehéz volt munkát találni (mondván ha az egyik félnek nem jön be a hely, megy vele a másik is, és rögtön két főt kell újra keresni), addig manapság a szállás minőségének feljavításával, különböző egyéb juttatások (edzőterem használat, ingyenes kerékpár kölcsönzés, dolgozói kedvezmények a szálloda beauty-szolgáltatásainak árából, wellness-használat esténként, kisállat-tartás lehetősége, stb...) igyekeznek hosszabb időre megszerezni a párok bizalmát. A mi szállodánkban például ez a fajta munkáltatói hozzáállás nagyon jól működik.

De van, ami sosem változik...

Bármilyen sokat is javultak az osztrák szállodai munkához kapcsolódó lakhatási feltételek a munkavállalók számára, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy-egy hotelben 10, 20, 40, 50, akár 80 fő is dolgozik. Ezek az emberek különböző nemzetiségűek, eltérő korúak, más és más munkakörben dolgoznak, teljesen különböző munkarendben, munkaidő beosztásban és életritmusban. És ezek az emberek szinte mind ugyanabban az épületben laknak, élik a mindennapjaikat.

Gyakran nagy a jövés-menés a folyosókon, beszélgetés az erkélyeken, zenehallgatás a szobákban, és még sorolhatnám. Bizony, néha akadnak konfliktusok az imént felsorolt emberi különbségek miatt. Ahogy azt az alcímben írtam, ez az, ami soha nem fog változni. Így volt, így van és így is lesz a jövőben, nincs mit tenni.  De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem egyedül laksz a házban. Alkalmazkodni kell, kompromisszumokat kell hozni, hiszen tök jó, hogy fiatalok vagyunk, szeretünk bulizni hajnalig, bírjuk a tempót, megszakíthatatlannak érezzük magunkat, bejön az új közeg... de aztán majd mi is leszünk fáradtak, pihennénk, kívánjuk a nyugalmat, és nagyra értékeljük, ha a szomszéd kolléga tiszteletben tartja ezt.

Ez valami olyasmi, mint odahaza, hogy nem nyírunk vasárnap reggel füvet, vagy a panelben nem flekszelünk reggel 7-kor.

Összefoglalva...

Ausztria egy kicsi ország, de rengetegen élnek a vendéglátásból. Sok hütte, vendégház, apartmanház vagy hotel keres munkaerőt évről évre, szezonról szezonra. És bár a körülmények, a lehetőségek és a szolgáltatások nem egyformák, minden egy irányba tart, a folyamatos javulás felé.

Ha most szeretnél kezdőként elhelyezkedni az ausztriai szállodai munka területén, megpályáztál ezeregy lehetőséget, és csak arra az egyre vársz, amelyik visszaír, hogy Te kellesz, talán el kellene vállalnod azt anélkül is, hogy mérlegelnéd, milyen a szállás... mert valahogyan el kell indulni. Én pontosan ezt javaslom. Vállald el, kerülj be a körforgásba, ismerkedj, keress kapcsolatokat, és adódik majd másik, egy jobb, majd még jobb lehetőség, amíg egyszer csak megtalálod azt a helyet, amit mindig kerestél. Ha már kint vagy, minden egyszerűbb lesz. Persze rajtad múlik a leginkább.